Nehéz összeegyeztetni az irodai patkány és a rock'n'roll outlaw életérzést, a kialvatlanság, a nyakban és vállban koncentrálódó izomláz és a sajgó bal térd mérsékelten kompatibilis az irodai légkörrel. Tegnap Bécsben jártunk, hogy megtekintsük a Clutch, a Kylesa és a Kamchatka zenekarok művészi produkcióját, ami röviden hibátlanra sikeredett, hosszabban meg a tovább után.
Az új website apropóján akarok írni Professor Kliq egy korábbi - de a többihez hasonlóan ingyenes - lemezéről. A fiatalember - amellett, hogy most kezdte zeneszerzői tanulmányait a Columbián - abszolút webkettes arc: honlapján a Creative Commons segítségével komplett albumokat oszt meg, tweetel, facebookol, közösséget épít, blogol és persze zenét csinál. A harmadik lemezéről szeretnék egy rövid kis ajánlót írni, mert az általam ismertek közül ez a legjobb.
A Guns Blazin okos lemez: változatos ritmusvilággal, ügyesen egymás mellé pakolt hangmintákkal és fülbemászó dallamokkal kelleti magát. Könnyű rá bólogatni az elsuhanó fényeket figyelve a metróban, de a szövegeket figyelve szórakozhatunk is. Összetett zene, idő kell hozzá, mire az ember az összes apró kis hangmintát, foszlányt, ritmusváltást azonosítja, kiismeri és megszokja. Ugyanakkor egy csöppet sem nehéz, nincs benne semmi a kísérleti elektronikus zene nehezen emészthető komplexitásából, inkább végig megmarad azon a popzenei vonalon, ami miatt szinte bármely tracket berakhatjuk buliban is.
Kedvenc számom mindenképpen a Dirtiest, ahol egy kellemes hangú lány csacsog szexuális szokásairól - az őszinte zavarodottság a szókimondás mellett ügyes kontrasztot ad a táncos-pörgős ritmushoz. Kellő basszus-kiemeléssel bármely buliban sikoltozós-táncolós darab lehet belőle. Az album leghosszabb darabja a Most beautiful day, melyben nyugodt, lassú epizód uralja a témát egy sci-fibe illő szöveg mellett. A címadó szám, a Guns Blazin' nekem erősen Apollo 440-et idéz, de inkább hommage a track, mint nyúlás.
Menjetek, szedjétek le, vagy hallgassátok online, aztán mondjatok véleményt. Akár itt is.
A tavalyi év (vagy már két éves?) rossz híre volt, hogy Anneke kiszállt a Gatheringből. Abból a Gatheringből, ami pályáját súlyos metállal kezdte, de az utóbbi évekre letisztult, dallamos, könnyed rock irányt vett. Annak idején Anneke szólólemezének kritikája kapcsán nagyon erősen megfogalmazódott bennem, hogy bár Anneke hangja éteri, gyönyörű és varázslatos, hiányzik mögüle a két fiú zeneszerzői tevékenysége. Most valami hasonlót fogalmaznék meg az új Gathering lemez kapcsán: bár zeneileg szépen követi az utolsó lemezek ívét, az énekhang még nem találta meg a helyét a zenében.
Hibátlan szám egy zseniális lemezről. Nepi írt róla ajánlót és lemezkritikát, menjetek és olvassátok el.
A Townes Steve Earle legújabb albuma: tisztelgés egy régi barát és
tanítómester, Townes Wan Zandt (1944-1997) előtt. Earle, az 54 éves
muzsikus ezen albumának jópár dala örökre bevésődik az emlékezetembe,
mielőtt azonban kitérnénk ezekre, nézzük meg, mit is érdemes tudni
erről a figuráról, aki az Egyesült Államokban a szcéna egyik kiemelkedő
alakja. Texasban nőtt fel és karrierjében vízválasztó volt az 1993-as
év, mikor is teljesen felhagyott a zenéléssel, olyannyira eluralkodott
rajta heroin-függősége - ráadásul kábítószerrel és fegyverrel való
visszaélés miatt börtönben is volt ekkor, ahonnan már tisztán
szabadult. A mélypont előtt lemezei a Nashville-ben akkor meghatározó
rockabilly stílusban készültek(ott dolgozott és élt 20 éves korától
kezdve), addig a börtönévek után stílusát tekintve kivirágzott,
gazdagabb lett, miközben sikerült megőriznie valamit gyökereiből, a
countryból.
A teljes cikk a stonerrock.hu-n olvasható.
Gyertek, mert jóság lesz. Az egyetlen nap a héten, amikor nem dolgozom késő estig, amit most nagyon nem kívánok magamnak.
Szombaton Szegeden járt a stonerrock.hu szerkesztőségének néhány oszlopos tagja, köztük én is. HAW bemutatkozó koncert volt, meg persze még három másik zenekar, amiről hamarosan képek és beszámoló a másik oldalon. Itt most az utazásos képek következnek, meg persze néhány portré.
Sikerrel vettem ma az üdülési csekk elköltését jelentő akadályt. Remek társaság és néhány kiváló zenei esemény vár a nyáron, ez már biztos. Bent a program, amire megvannak a jegyek.
Steve Earle féle változatban ismertem meg, youtube-on viszont ezt találtam. A dal így is tökéletes.
Amatőr fotós, piackutató pszichológus, casual gamer, veteran storyteller.