Lassan úgy tűnik, hogy beindul a játék, amit már nagyon régóta tervezünk egy régi-új társasággal. Mivel minden játékos számára ismeretlen a Werewolf világa, ezért teljesen in-character ismerik meg azt. Az alábbi blogbejegyzésben írok néhány gondolatot magáról a játékról, főként a karakterekről, hátha más mesélők nem-játékos karakterként, vagy játékosok inspirációnak tudják használni őket. 

Öt játékos van jelen pillanatban, de ebből egy még nem dolgozta ki a karakterét (egy református lelkészlány lesz majd, ha minden igaz), illetve van egy másik, aki épp csak elkészült, de játék még nem zajlott vele (Nikolett, a rendezvényszervezőnek tanuló, szemrevaló és határozott, a maga egyszerűségében vidéki lány). Remélhetőleg idővel ezek a karakterek is elkészülnek majd, illetve megkezdik a játékot, hogy aztán összemesélhessem őket. No, de lássuk a már elkészült karaktereket.

Olvasd tovább »

A Werewolf: the Forsaken játékban a farkasemberek egyik fő jellemzője, hogy melyik hold alatt változnak először át. Ez határozza meg a falkában betöltött spirituális szerepüket. Játékbeli szerepe a vámpírok klánjaival és a mágusok ösvényeivel azonos. Öt különböző holdállás van, melyek leírását a cikk végén találod. Maga a bejegyzés egy tesztet tartalmaz, melynek kitöltésével (karakteredet szem előtt tartva) megtudhatod, hogy melyik holdállás áll hozzá legközelebb (megoldókulcs a cikk legeslegvégén).

Olvasd tovább »

A vadnyugati Werewolf krónikában az óceánon átkelő Urathák ott tartanak, hogy totemszellemet megkötve falkává kovácsolják a négyesüket. A nagyobbrészt a vadonban megtett úton próbálnak majd olyan szellemet találni, amely hajlandó szolgálni a falkát. Ugye ilyen esetben kényszeríthetik erővel, kérhetik tisztelettel vagy akár próbálkozhatnak azzal is, hogy mindkét fél számára előnyös paktumot kössenek. Nem könnyű olyan szellemet találni, mely hajlandó lenne a Kitaszítottak szolgálatába állni, ezért utóbbi két lehetőség lényegesen nehezebb, ugyanakkor ilyen módon valószínűleg sokkal inkább együttműködő - és hatalmasabb - szellemszövetségesre is szert tehetnek. A különböző kiegészítőkben több példát is láthatunk arra, hogy mennyire sokféle szellem állhat a farkasok szolgálatába. Vannak helyhez kötődőek, vadászathoz kapcsolódó ragadozó-szellemek, és változatos természet-szellemek egyaránt (és természetesen urbánus szellemek is). Hatalmukat tekintve elmondható, hogy a Tisztákat jóval hatalmasabb szellemek szolgálják, illetve ott sok esetben a falka tisztel igazán hatalmas - már-már incarnae rangú - szellemeket. Álljon itt néhány példa-szellem, amihez hasonlót kellene kidolgozniuk a játékosoknak - ezeket pedig használják bátran más mesemondók, akik ha léteznek idehaza és olvasnak, adjanak itt valami jelet.

Olvasd tovább »

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy a Damnation City nevű kiegészítőhöz hasonló témában kicsit körbejárjam a farkasemberek életét. A vámpírok társadalmáról, politikai manőverezéséről és a vadászterületüket jelentő városról szóló kiegészítőnek nem nagyon van párja a White Wolf kiadványai közt, masszív méretével, átfogó, mégis praktikus tematikájával minden vámpír-mesélő polcán ott a helye. Sajnos a farkasembereknek még nem íródott hasonló könyv, bár bizonyos témákat azért érintenek a kiegészítők. Ilyen a játékosok kézikönyve, a Rage, melyben falkák lehetséges szövetségeiről értekeznek, illetve talán a Territories, amely a játékos falka vadászterületére fókuszál, annak megalkotásától odáig, hogy történetek kibontakoztatásának hogyanjáig.  No, de lássuk, mit érdemes végiggondolni, ha valaki az Urathák társadalmának egy szeletét akarja kidolgozni játékosainak.

Olvasd tovább »

Szokásos kemény kötés, kifejezetten jó borítókép a csontárnyék példakarakterrel, valamint 158 számozott oldal. Tartalmas kiegészítő Werewolf: the Forsaken játékosoknak és mesélőknek egyaránt. Ajándékok és rítusok, a törzsi és holdanya-totemek, fétisek és locusok.

A bevezető novella rövid töredékekből áll. Hangulatos, de inkább pózer, mint hasznos és tartalmas darab. (Össze se lehet hasonlítani például a Hunting Ground: the Rockies novellájával). Négy fejezet sorjázik a hangulatteremtő novella és a bevezető után. Utóbbi az animizmust és a farkasemberek szerepkörét tárgyalja röviden, majd belecsap a könyv tartalmának ismertetésébe.

Első fejezet: A rejtett világ urai

A farkasemberek számára különleges szerepe van a különböző szellemeknek és az azoknak otthont adó árnyékbirodalomnak. A falka toteme, a holdanya- és a törzsi totemek azok, melyek a szellemvilágban szokatlan módon támogatják a kitaszítottakat. Mindenki más ellenük van, gyűlöli őket. Önálló kategóriába tartoznak a maeljinek, azok a szellem-démonok, akik az árnyékban a sebek, tisztások, puszták urai (és úrnői). Ezeket a különleges létformákat veszi sorra a fejezet. Ír a totem-szellemek és a falka viszonyáról, értekezik a holdanya szerepéről, és arról, hogy mi lesz azokkal a falkákkal, akik holdanya valamely aspektusával köt totem-szövetséget. A hold sokarcúságának bemutatása különösen szimpatikus volt, hisz a játékos karaktereknek számos viszonyulást tesz lehetővé ehhez a mítikus teremtéshez, mely olyannyira fontos a farkasemberek számára. A törzsi totemek történetét is megtudhatjuk, újabb érdekes adalékokat kínálva a farkasok teremtéstörténetéhez - szigorúan a kitaszítottak szemszögéből. Javaslatokat és ötleteket olvashatunk a törzsi beavatással és próbatétellel kapcsolataban, és arról is ír a könyv, hogy miféle szellemek szokták figyelemmel kísérni a kitaszított kölyök próbatételét. A maeljinek bemutatásán és jellegzetes viselkedésükön túl megismerhetünk egy példát az őket szolgáló lényekről. Megannyi elborult ellenfél. A démonok egyébként kifejezetten olyan lények, amiket Mage, vagy akár egyszerű WoD játékhoz is nagyon jól fel lehet használni: a hét fő bűn megtestesülései, melyek mindenféle szolgán, őket imádó lényen keresztül fejtik ki pusztító hatásukat. Érdekes felvetéseket is kapunk arra nézve, hogy az egyes maeljinek jellemzően miféle helyeken vernek tanyát és hogy jelenlétük milyen következményekkel jár. A példaként szerepeltetett, valóban idegen és hangulatos teremtmények tevékenysége és a nyomukban járó borzalom pedig kellő kihívást jelenthet bármely játékostársaságnak.

Olvasd tovább »

Farkasembernek lenni nem könnyű. Ez az alaphangulata a játéknak, mely a White Wolf műhelyéből került ki és ízig-vérig horrorra sikeredett, méghozzá a kiadó által megteremtett személyes, lélektani horror legjobb értelmében. A rendszerhez illő külső mellett a tartalom is illeszkedik a korábban megjelent Vampire: the Requiem által megkezdett sorba, amit eddig a Mage: the Awakening, Promethean: the Created folytatott és 2007 Augusztusában a Changeling: the Lost követ majd. Ismertetőmben nem célom a korábban megjelent, Werewolf: the Apocalypse rendszerhez hasonlítani a mostanit, mivel egyszerűen nem ismerem azt kellőképpen.

Olvasd tovább »